Ganoderma lucidum-(Pecsétviasz lakkostapló, reishi)
Leírás, előfordulás
A hazánkban pecsétviasz lakkostapló (=pecsétviaszgomba), Japánban reishi, Kínában lingzhi néven ismert gomba Japánban az egyik leghíresebb gyógygomba. A lakkostaplófélék családjába (Ganodermaceae) tartozó pecsétviaszgomba egyike a legszebb gombáinknak, mellyel a föld szinte bármely részén találkozhatunk. Gyakori előfordulású gomba az Amazonas vidékétől Észak-Amerikáig, illetve Ázsia nagy részén (pl. Japánban és Kínában),azt viszont érdemes megjegyezni, hogy sokkal kevésbé gyakori a mérsékelt égövi területeken, mint a szubtrópusin. A többi taplógombától eltérően gyökérélősködő, föld alatti fadarabokon és korhadt fatönkön élő pecsétviaszgomba a mélyből tör fel a talaj felszínére és ezért hosszú tönkje van. Ahol egyszer már előfordult, ott az őszi időszakban minden évben újból megjelenik. Nálunk nyártól őszig gyakori az erdők talaján. Kalapját a tönkkel együtt vastag, lakkszerű réteg borítja. A talajon fejlődő példányok tönkje akár 25 cm hosszúra is megnőhet és nem középpontosan illeszkedik a kalaphoz. Ha a termőtest fán alakul ki, oldalhelyzetben, akkor többnyire nagyon rövid tönkű A termőtestet kemény, fényes, lakkszerű kéreg borítja be, melynek színe élénk vörösesbarna, s emiatt ez a gomba egyáltalán nem látszik élőnek. A csöves rész nem réteges, pórusai fehérek. A kalap szélessége 5-30, vastagsága 1-3 cm.. Kínában a nálunk is honos deres lakkostaplóval (=lapos pecsétviaszgomba - Ganodermaapplanatum [Pers. Ex Gray]Pat.) együtt széles körben elterjedt faj, főként az óceánparti területeken, fatönkökön és kidőlt, korhadó tölgyfákon és más széles levelű fákon, valamint korhadó fenyőféléken, különösen a Tsugha chinensis (Franch.) Pritz nevű fajon élösködik. A lakkostapló mellett a reishi helyettesítésére használt fajok a Ganoderma capense (Lloyd)Teng., a Ganoderma lobatum (Schw.) Atk. és a Ganoderma japonicum (Fr.) Lloyd. (syn.:Ganoderma sinense Zhao). A ,,ling zhi micélium biomassza” fermentációs előállítására a G. lucidum, G. japonicum, G. capense és a G. applanatum fajokat egyaránt felhasználják.
Története, hagyományos alkalmazásai
Kínában mintegy 4000 év óta ismerik és használják a népi gyógyászatban a ling zhi gombát (jelentései: halhatatlanság növénye és isteni gyógyfű). A gombáról fennmarad első írásos emlékek mintegy 2000 évre nyúlnak vissza, ekkortájt a legjobb hatású gyógynövények közt tartották számon. A régi forrásokban található feljegyzések szerint hatékony ellenszere volt a süketségnek, kedvező hatással volt az ízületekre, nyugtatta az idegeket, jótékony hatással volt az életenergiára, erősítette az inakat és a csontokat. Legismertebb használatai közt említhető az általános gyengeség kezelése, a köhögés, az asztma, az álmatlanság és az emésztési zavarok. Egyike volt a legismertebb tonizáló szereknek. Kr. e. 3. században Kínában az életelixiíek egyik alkotórésze volt, amelyet chih néven illettek. Kr.e. 109-ben a császári palota ábrázolásain tűnik fel a gomba. Az ezredik év tájékán pedig császári rendelet írta elő, hogy az udvarnak minden pecsétviaszgombát be kellszolgáltatni, és ezt követően évszázadokon keresztül fontos ,,tápláléka” volt a császároknak,valamint a kínai irodalom klasszikusainak. A korai felhasználások oly sokrétűek, hogy azokat nehéz összefoglalni. Fontosabbak a krónikus sárgaság, a vesegyulladás, a magas vérnyomás és az ízületi gyulladás, az álmatlanság, a bronchitis, az asztma és a gyomorbántalmak. Egy 1578-as feljegyzés szerint testsúlycsökkentő és életerőt növelő hatása is van.
A hagyományos kínai orvoslás képviselői ma is az egyik leghatékonyabb erősítőnek tekintik a pecsétviaszgombát, fogyasztását rákos betegeknek is gyakran ajánlják. Annak ellenére, hogy az ókori Kínában 6 féle ling zhi gomba volt ismeretes, napjainkban csak két fajnak elterjedtebb a használata, a G. lucidumnak és a G. japonicumnak. Japánban évszázadok óta rákellenes hatású anyagnak tartják a pecsétviaszgombát, de sok kísérleti adat van Kínából és Koreából is.
Felhasznált része(i)
A termőtest és a micélium. A régebbi időkben a reishi gombát csak vadon élő állományokból lehetett beszerezni és emiatt meglehetően drága volt. Az utóbbi 20 évben kidolgozott modern termesztési technológiáknak köszönhetően termesztése ma már gazdaságos és így a gomba bárki számára elérhető.
Fontosabb összetevői, hatóanyagai
A pecsétviaszgomba (reishi, ling zhi) különböző vadon gyűjtött és termesztett állományaiból származó termőtestének, spóráinak és micélium biomasszájának hatóanyagai közt találhatók szterolok (pl. ergoszterol, b-szitoszterol), különböző enzimek (lizozim, sav proteáz, celluláz, amiláz), polipeptidek, aminosavak, cukrok, zsírsavak, lanosztán típusú triterpének (pl. ganodersav A-Z, lucidénsav A-G, lucidon A-C, ganoderiol A-H, ganoderol A-B és egyéb származékok); különböző molekulasúlyú poliszacharidok (pl. β-D-glükán,
vízoldékony arabinoxilo-glükán, vízoldékony heteroglükánok, ganoderán A és B), valamint ásványi anyagok (kalcium, magnézium, nátrium, mangán, vas stb.). A pecsétviaszgomba termőtestéből, illetve micélium biomasszájából ezidáig mintegy 100-féle poliszacharidot és 120-féle triterpenoid vegyületet izoláltak.
Gyógyhatások (farmakológiai- és klinikai vizsgálatok)
A pecsétviaszgombával, illetve kivonataival végzett állat- és humán kísérletek adatai szerint a legfontosabb hatások az alábbiakban foglalhatók össze:
- központi hatások (nyugtató, fájdalomcsillapító és antikonvulzív); ami az adenozinnak tulajdonítható;
- szív- és érrendszeri hatások (vérátfolyás elősegítő, valamint hipo- és hipertenzív) – a vérnyomáscsökkentő hatások egyes triterpéneknek köszönhetőek, például a ganoderol A és B-nek, illetve több féle ganodersavnak, a legaktívabb a ganodersav F; antiallergén, antihisztamin a ganodersav C és D-nek köszönhetően;
- vércukorszint csökkentő (ganoderán A és B-nek köszönhetően);
- tumorellenes és citotoxikus egyes, kísérletesen kiváltott tumorokkal szemben (szarkóma 180, májsejt) - a hatásért felelős anyagok egyes poliszacharidok és triterpének (pl. GL-1, ganoderán A és B, ganodersav T és Z); vérlemezkék összecsapzódását gátló - a hatásért az adenozin a felelős;
- vérzsírszint,koleszterinszint és koleszterin képződést gátló hatások - e hatásokért főként a ganodersavszármazékok a felelősek;
- szabadgyöksöprő;
- immunmoduláns
- egyéb hatások(gyulladáscsökkentő, simaizom relaxáns, értágító stb.).
Alkalmazási területek
A pecsétviaszgomba és a különböző részeinek felhasználásával előállított készítmények alkalmazásának néhány fontos lehetőségeként említhető meg az immunrendszer általános folyamatainak stimulálása, egyes rákos megbetegedésekkel (pl. emlő-, bél-, máj-, tüdő-, prosztata rák, leukémia) szembeni védelem (megelőzés) és a sugárkezelések immunrendszert károsító hatásainak mérséklése, szív- és érrendszeri panaszok (pl. a vér
kórosan magas koleszterinszintje, magas vérnyomás, érelmeszesedés, szív ritmuszavarai) megelőzése és kezelése, különféle gyulladásos folyamatok (pl. hörgő-, kötőhártya-, máj-, vesemedence-, ekcémás bőrgyulladás, reumás eredetű gyulladásos folyamatok, allergiás folyamatok) mérséklése, valamint a fájdalomérzet és a túlzott mértékű stressz csökkentése.
Felhasznált drogformák, készítmények
A pecsétviaszgomba nyers és szárított termőteste (termesztett vagy vadon gyűjtött) mellett a gomba termőtestéből, illetve micéliumából előállított, pl. 25% ergoszterol és 10% poliszacharid tartalomra standardizált porokat, valamint a 12,5% poliszacharid és 4% ganodersavban kifejezett triterpén-tartalomra standardizált kivonatokat is használják. A gombát, illetve annak részeit más drogokkal kombináltan is alkalmazzák. A szárított gombapor mellett gyakrabban előforduló gyógyszerformák a kapszula, a tabletta és a szirup.
Ajánlott napi adagok
A pecsétviaszgombát sokféle formában használják fel, például teának elkészítve, levesbe téve vagy mézben elkeverve, de ajánlják fogyasztását tabletta, kapszula vagy tinktúra formájában is. A gyári készítmények esetében az ajánlott napi adagok meghatározásánál a betegség megelőzési és kezelési célok mellett azt veszik alapul, hogy az adott termék termőtestből vagy micéliumból készült, illetve azt, hogy mely hatóanyagokra történt a standardizálás. Az általánosan elfogadott adag 1,5-9,0 gramm száraz drogpor, ami körülbelül 100-600 mg kivonattal egyenértékű. A 10:1 arányú (10 rész oldószer és 1 rész gomba) koncentrált, 10% poliszacharid és 4% triterpén tartalomra standardizált kivonatból a megelőzésre ajánlott adag 150-350 mg, ami 1500-3000 mg nem koncentrált és nem standardizált kivonatnak felel meg. A terápiás adag ugyanebből a készítményből 750, ill. 7500 mg. Súlyos esetekben, például daganatos megbetegedéseknél az ajánlott napi adag 2,000-10,000 mg (200-1,000 mg 10:1 arányú koncentrált, standardizált kivonat) is lehet, ennek eldöntése azonban a szakorvos feladata.
Megjegyzések
A C-vitamin fokozhatja a resihi gomba béta-glükánjának biológia értékesíthetőségét
Forrás: Babulka Péter- A XXI. század gyógyítói: a gombák