Tejút
A látóhatártól látóhatárig ívelő Tejút sávját gyönyörű felvételen örökítette meg Daniel López, Tenerife szigetéről. A halszemoptikával készült felvétel majdnem az egész égboltot mutatja.
A képen a Tejút téli sávja látható, amelyben sötét foltok és sávok, azaz csillagközi molekulafelhők is azonosíthatók. A kép közepétől kissé balra az Orion csillagkép található, középen lent pedig egy másik derengő sáv figyelhető meg, enyhén balra dőlve. Ez az állatövi fény, a Naprendszer fősíkjában lévő poranyagról visszaverődő napfény.
A Tejút természete sokáig rejtély volt őseink számára. A görög mítoszokban ez Héra anyateje, amely kifröccsent az égboltra, amikor a kis Herkulest táplálta. A kínai csillaghit szerint a Tejút sávja egy teáskannából felszálló gőz (a Nyilas csillagkép a kínaikat egy teáskannára emlékeztette). Ennél szebb és hozzánk közelebb álló legenda szerint a Tejút akkor keletkezett, amikor Csaba királyfi végiglovagolt seregével az égen, és a lovak patája szikrákat vetett.
A Tejút valójában saját Galaxisunk, a Tejútrendszer számunkra látható része. A Galaxis korong alakjának metszetét látjuk az égen átívelő sávként, mivel magunk is benne vagyunk ebben a korongban. Galileo Galilei fedezte fel, hogy a szépséges égi sáv valójában csillagok ezreiből áll.